Azóta minden munkanap hat órakor megérkeztek a béta labor öltözőjébe és megkezdték napi rutinjukat. Pontosan tudták, hol a helyük a rendszerben, mit tettek eddig, mit kell még tenniük, és hogyan kell majd átadniuk pozíciójukat, mikor megállapítják időskori alkalmatlanságukat.
Az olajválság háborúit már a gazdaságok vívták meg. Kegyetlen harc volt ez, ahol a fegyver a szegénység volt. Régiók süllyedtek vissza nomád állapotok közé, de végül minden kulturkör kitermelte magából a saját, megváltozott világhoz alkalmazkodó társadalmát.
A CED-7 kommuna védelmére is az agresszív verseny miatt volt szükség. A verseny pedig a társadalom alapja volt. Joseph gyakorlatilag nem találkozott, csak CED alkalmazottakkal. Egy zárt, 1300 fős közösség tagjaként élte mindennapjait. Az információ és a tudás már évszázadok óta a legértékesebb nyersanyagnak számított, úgy is őrizték.
Joseph Bird
Dr. szarul ébredt. Végigforgolódta az ágyban töltött négy és fél órát,
de ahhoz túl fáradt volt, hogy felkeljen, és átprogramozza a méregdrága
thermosztátot, aminek a részleteit még két hónapig fizetni fogja. Ahogy
félig felült az ágyban, hátára tapadt a lepedő. Csütörtök volt, de ezen
a hétvégén nem lesz szabadnapja. Egy percig csak ült görnyedten az
ágyban, meredt maga elé, majd undorodva ránézett az éjjeliszekrény
kezelőfelületére. Úgy döntött, nem issza
meg a CED által kötelezően előírt napi védőitalt. Undorodott az ízétől,
főleg most, hogy az esős szezon miatt annyi hormont és oltóanyagot
kevertek bele. A héten volt már ellenőrzés, ma biztos nem lesz. "Öt óra
negyvenkét perc." - mondta kellemes női hangon az infomat. Van még
nyolc perc az indulásig.
Harminchét éves volt, a Cégköztársaság
Energiakutató Divíziójának béta laborjában dolgozott
fejlesztőmérnökként. Megfelelő képességekkel áldotta meg a sors, így a
szakirányválasztást végző szakember őt választotta erre a posztra
elemi tanulmányai végén. Tíz éves korában átkerült a CED zárt oktatási
központjába, majd nagykorúvá válása első napján kiutalták neki a
szolgálati szállást a CED-7 kommunában. Mint huszonhét éve minden nap,
ma is elolvasta a krómacél táblát, míg nyílt az automata kapu a portán.
"A kommuna területére csak CED engedéllyel rendelkezők léphetnek be."
Szokott rutinjává vált ez. A tábla olvasásakor kikapcsolt a külvilág,
és csak vitte a lába, míg meg nem érkezett a laboratóriumba. Nem
szerette az udvarias, kényszeredett beszélgetéseket, nem is nagyon
szóltak hozzá a kapszulában, ami a szállásoktól a kutatóbázisra vitte a
lakókat. Ismert, megbecsült tagja volt a közösségnek, tudták, hogy nem
szereti, ha zavarják. A munkáját szerette, meg a nyugalmat.
Egy nagyon izgalmas probléma megoldásán dolgoztak, amihez fantázia és végtelen türelem kellett. Az alapkutatások már hónapokkal ezelőtt befejeződtek, és most tőlük várták, alkossák meg azt a gépet, mely az elméleti fizikusok szerint létezhet. Amióta itt dolgozott, már kétszer lépték így át az addig ismert fizika határait és mintegy "melléktermékeként" átalakították energiaközlés módját. Tulajdonképpen már évszázadok óta létezett az elv, de csak most sikerült összeegyeztetni a Földi élet biológiai korlátaival. Azóta a városok fölött diffúz energiasugárzást generáltak, mely egy egyszerű vevővel bárhol megcsapolható volt. Ez az áttörés a különböző energiasugárzások kutatásának egy igen intenzív időszakához vezetett, mikor az aggresszív versenyben nem csak a CED, de még a kissebb konkurrens laboratóriumok is képesek voltak áttöréseket produkálni. Így kezdődött az Energia forradalma, mely az Információs forradalomhoz hasonlóan egyre növekedő ütemben változtatta meg a Cégköztársaságot és a vele kapcsolatban álló társadalmakat.
Ez
a forradalom volt az első komoly eredmény, ami igazolta azokat az
átalakulásokat, melyek az olajháború gazdasági hatására jöttek létre.
Kegyetlen harc volt ez, ahol az igazi fegyver a szegénység volt.
Régiók süllyedtek vissza nomád állapotok közé, de végül minden
kultúrkör kitermelte magából a saját, megváltozott világhoz
alkalmazkodó társadalmát. Eurázsia válasza a Cégköztársaság volt,
szövetségesei pedig az észak-afrikai ecotóp városállamok és a
Közelkelet harcos Muzulmán Agglomerátuma volt. Míg a városállamok
állandó nyersanyag-utánpótlással látták el a Köztársaságot, az
Agglomerátum biztonságot adott a technológiáért. Joseph szavazójoggal
rendelkezett, ezért tanítottak neki történelmet is. A munkáját
szerette, a nyugalmat és a történelmet.
A kapszula kiért az
alagútból, Bird felriadt az éles fényre. Körülnézett, egy pillanatra
még láthatta a városfal túloldalán a peremvárosi piac hajnali nyüzsgését, majd befutottak a béta labor területére. A tesztek!
-
sóhajtott boldogan és körülnézett. Megtalálta a tömegben Lian-t, a
titkárnőjét. Rámosolygott. Ma érkeznek meg a fúziót szabályzó
berendezés első teszteredményei.
- Jó reggelt Lian! - mosolygott
őszintén. - Mit tud?
-
Semmi eredmény Bird doktor. - felelt kimérten a nő. Tudta, hogy a
mosoly nem neki szól, és nem szerette a doktornak azt a szokását, hogy
a hivatalos munkaidő előtt is a feladatával foglalkozik. - A
megismételt tesztek eredménye is a
statisztikai szóráson belül marad. Az ilyenkor érvénybelépő
szabályzatot követve teljes folyamatellenőrzést végeztek a
tesztközpontban. Nem követtek el hibát, a jegyzőkönyv szerint hiteles a
mérés.
Bird
válaszképpen kényszerű mosollyal bólintott, sóhajtott, és maga elé
meredve kilépett a kapszulából, a fémpadlón futó kék vonalat követve.
Az üvegtetőn dobolt az eső, ritkult a tömeg, és a fém burkolatot felváltotta a gumiszőnyeg.
-
Nem értem. - dünnyögte homlokát dörzsölve, miközben halkan szisszent az
automata lift ajtaja. - Valaki hibázott. Valakinek hibáznia kellett.
Munkája
gyakorlatilag abból állt, hogy a fizika határterületein tapogatózott,
megszokta
már a kudarcokat. Most azonban olyannal szembesült, amivel még soha.
Nem volt felelős. Az egész társadalom a szabályozás precizitására
épült, erre most van három egymásnak ellentmondó jelentése. A
fejlesztés folyamatában elnézik a hibákat, ám a hatékonyság elvének
megszegése a legkomolyabb következményekkel jár.
- Ilyen nincs. Ilyen nem lehet! - torpant meg a két épületet a magasban összekötő folyosón. - Elveszik tőlem a projektet!
Sápadtan kapaszkodott a korlátba, majd sarkon fordult és elindult
visszafelé. - Kivel beszéljek? Nem tehetem meg, hogy várok a jelentés
továbbításával. Pontosan követhető, melyik munkafázis hol tart most.
Beszélnem kell... - itt elakadt. Joseph Bird Dr. kizárólag munkatársi
kapcsolatokat ápolt. Nem volt bizalmasa. A vállalatirányítási struktúra
teljesen transzparens volt, a folyamatban résztvevő összes szakember -
jogosultságainak megfelelő szintig - követni tudta a projekt
megvalósulásának részleteit. Ez része volt a motivációs rendszernek.
Mindenki összefüggéseiben látta a munkájának eredményeit, ugyanakkor
megakadályozta, hogy a hibákat személyes okokból elrejtsék. - Nincs mit
tenni.